• Orvos kereső
« összes orvos

Szakterület: méhnyakrák

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A méhnyakrák[1][2] a méh alsó, elkeskenyedő részén, a méhnyakon, hosszú évek alatt lassan, lényegében panasz és tünetmentesen kifejlődő rosszindulatú daganatos betegség, amelyet humán papillomavírus (HPV) fertőzés okoz.[3][4][5] A vírus emberről emberre alapvetően nemi úton terjed. Ehhez nem feltétlenül szükséges a tényleges szexuális aktus, hanem az aktus nélküli intim együttlét során, az egyéb módon történő testi érintkezés is elegendő lehet. Ebből következik, hogy az aktív nemi életet folytató nők mintegy 80%–a valamelyik életszakaszában megfertőződik a vírus valamelyik típusával. A panaszok és – a beteg által is észlelhető tünetek – már olyan előrehaladott állapotban jelentkeznek, amikor a teljes gyógyulást eredményező beavatkozásokra nincs lehetőség.[6] Ebben az esetben – az orvosi kezelés ellenére – a beteg életminőségének lényeges romlásához, élettartamának megrövidüléséhez vezet. A rendszeres szűrővizsgálatok azonban lehetővé teszik a korai – még rákmegelőző – állapotok felismerését és lényegében teljes gyógyítását.[7] Emellett ma már hatékony vírusellenes védőoltások is rendelkezésre állnak.[8] A témával foglalkozó szócikk tájékoztató jellegűnek tekintendő. Nem helyettesítheti, sőt éppen hangsúlyozni kívánja a komplex és rendszeres szakorvosi ellenőrzés fontosságát.

Kivizsgálása

Diagnosztika

A kórisme megállapításának alapvető módja a nőgyógyászati vizsgálat, amihez a beteg panaszainak meghallgatása, a méhnyak kolposzkópos megfigyelése és a sejttani vizsgálat (a kinyert sejtek kenetének Papanicolaou szerinti festése után)[9] is hozzátartozik. Az orvos szükség szerint ezt kiegészíti virológiai vizsgálattal, a kimetszett szövet kórszövettani vizsgálatával, cisztoszkópiával (húgyhólyagtükrözés), rektoszkópiával (végbéltükrözés), radiológiai vagy modernebb képalkotási eljárásokat – komputertomográfiát (CT) vagy mágneses magrezonancia képalkotást (MRI)[10] – használó vizsgálati módszerekkel.

Panaszok és tünetek

Hosszú évek alatt, igen lassan fejlődik ki, panaszokat nagyon sokáig nem okoz.[11] Amikor már panaszok/tünetek jelentkeznek, a kórfolyamat már olyan előrehaladott, hogy tényleges gyógyítása nem lehetséges. Csak a szűrővizsgálatokkal elérhető korai kórisme, (diagnózis) vezethet eredményre.

A méhnyakrák hosszú idő alatt fejlődik ki, ez az időszak akár 10–20 év is lehet. Tünetei[11] csak későn jelentkeznek, a betegséget sokszor csak szűrővizsgálatok során fedezik fel.

Tünetei, kimenetele:

  • Rendszertelen kisebb vérzések. A kiürülő vér élénk piros. A vérzést sokszor szexuális aktus provokálja.
  • Gyakran jelentkező hüvelyi folyás. A váladék rossz szagú, sárgás színű, vagy enyhén véres.
  • Egyes esetekben – daganat okozta elzáródás – erős alhasi fájdalmak, esetleg méhűri fertőzés, amely a keringési rendszeren keresztül általános fertőzést okozhat.
  • A folyamat előrehaladásával mind gyakrabban jelentkező deréktáji fájdalmak. Fájdalmas a székelés, a vizelés és a szexuális aktus.
  • A növekvő daganat a húgyvezeték (uréter) összenyomásával vizeletpangást okozhat a vesemedencében. A húgyhólyagba vagy a végbélbe áttörő tumor sipolyok kialakulásához vezethet.
  • Elhanyagolt esetek vérzés vagy általános fertőzés (szepszis) miatt a beteg halálát okozzák.

A szűrés fontossága eléggé nem hangsúlyozható, mivel az időben történő diagnózis életmentő. Az előbb ismertetett tünetek jelentkezésekor a tényleges gyógyuláshoz vezető beavatkozás már elkésett.

Leletek

Rákmegelőző károsodások és kimutatásuk

A diszplázia[12] vagy in situ carcinoma (CIS). A cevicalis intraepithéliális neoplázia (CIN) elnevezést helyezték előtérbe annak hangsúlyozására, hogy milyen változatos a megjelenése ezeknek az eltéréseknek, valamint, hogy elősegítsék a standardizált kezelést.[13] Enyhe diszpláziát (CIN1), mérsékelt diszpláziát (CIN2) és súlyos diszpláziát [13] (CIN2) különböztettek meg. Újabban a CIN2 és CIN3 kombinálásával kialakították a CIN2/3 stádiumot. Ezek azok az állapotok, amelyeket a patológusok megállapíthatnak egy biopsziás anyag vizsgálatának eredményeként. Míg a Papanicolaou módszerével festett kenetek vizsgálat már egy hatékony szűrési teszt, a méhnyakrák vagy a méhnyakrákot megelőző állapot diagnózisának megerősítéséhez anyagkimetszésre (biopszia) van szükség a méhnyakból. Ez leginkább kolposzkópos ellenőrzés mellett történik, ami lehetővé teszi a beavatkozási terület nagyított kolposzkópos képének megfigyelését, emellett a méhnyakat hígított ecetsavval ecsetelik be, aminek hatására jobban kirajzolódik az abnormális sejtekkel borított terület a méhnyakon.[4] A kolposzkópos megfigyelés része az elváltozás súlyossági foka megítélésének és a diagnózis megállapításának. A további diagnosztikai és kezelési eljárásokhoz tartozik az elektromosan fűtött huzalkaccsal történő kimetszés és a konizáció, amely során a nyakcsatorna hámját kimetszik, majd kórszövettanilag vizsgálják. Ezekre akkor kerül sor, ha a hámból kinyert sejtek súlyos hámon belüli (intraepitéliális) rosszindulatú elváltozásokat igazolnak.

A méhnyakrákot megelőző állapotok szövettani besorolása és besorolásának nevezékrendszere sokszor változott a 20. században. Az Egészségügyi Világszervezet[14] besorolása[13] leíró volt, azokat enyhe, közepes és súlyos fokozatokba sorolta.

Kórszövettani altípusai

  1. Laphámsejtes rák (≈ 80–85%)
  2. Mirigyszövet eredetű rák (≈ 15%)
  3. Kevert típus (az előző kettő kombinációja)
  4. Kis-sejtes rák

Az egyéb rosszindulatú daganatok közül ritkán előfordulhat:

  1. Festékes daganat (melanoma)
  2. Nyiroksejtes daganat (lymphoma)

    Stádiumai

    A méhnyakrák súlyossági fokozat (stádium) szerinti osztályozása a FIGO[17] (Nemzetközi Nőgyógyászati és Szülészeti Szövetség) rendszerében lényegében megfelel a TNM[18] (A rosszindulatú (malignus) daganatok (tumorok) stádiumai) rendszernek, ahol:

  3. T – A tumor nagyságára és a közeli szövetekbe való behatolására (beszűrődés) vonatkozó jellemzők
  4. N – A tájéki (regionális) nyirokcsomók érintettsége
  5. M – Távoli áttétek (metastasis) jelenléte
  • 0. stádium – A hám teljes vastagságában érintett, de nincs beszűrődés a szomszédos szövetekben (in situ carcinoma)
  • I. stádium – A méhnyakra (cervix) korlátozódik
    • IA. stádium – Csak mikroszkóposan diagnosztizálható; szabad szemmel látható elváltozás nincs
      • IA1. stádium – Környezetbe beszüremlés (invázió) van, de mélységében kisebb, mint 3 mm, és haránt kiterjedése kisebb, mint 3 mm
      • IA2. stádium – A környezetbe beszüremlés kiterjedése 3 és 5 mm között; haránt kiterjedése 7 mm, vagy kisebb
    • IB. stádium. Szabad szemmel látható elváltozás, vagy olyan mikroszkópos elváltozás, amely mélyebb, mint 5 mm, vagy haránt kiterjedéses nagyobb, mint 7 mm
      • IB1. stádium – Szabad szemmel látható elváltozás, amelynek legnagyobb átmérője 4 cm, vagy annál kisebb
      • IB2. stádium – Szabad szemmel látható, 4 cm-nél nagyobb elváltozás
  • II . stádium – A méhnyak körüli részbe szüremlik be
    • IIA. stádium – A méhtől kétoldalt, a széles méhszalagban található kötőszövetes térbe (parametriumba) nem szüremkedik be, de már kiterjed a hüvely felső kétharmadára
    • IIB. stádium – Beszüremkedik a parametriumba
  • III. stádium – Ráterjed a kismedence falára vagy a hüvely alsó harmadára
    • IIIA. stádium – A hüvely alsó harmadát is beszűri (infiltrálja)
    • IIIB. stádium – Ráterjed a kismedence falára és/vagy vesemedencei pangást (hydronphrosis) okoz, és a vesefunkció kiesik
  • IV. stádium – A hüvelyen kívülre terjed
    • IVA. Stádium – Ráterjed a húgyhólyag/végbél nyálkahártyájára és/vagy túlterjed a tényleges kismedencén
    • IV.B. stádium – Távoli daganatáttéteket (metastasis) képez

      Kórokozója a humán papillomavírus (HPV)

      A méhnyakrák alapvető oka vírusos fertőzés.[19] A méhnyakrákot 99%-ot meghaladó arányban a humán papillomavírus (HPV) okozza.[20] A vírus több, mint 150 (mások szerint több, mint 200) variánsának többsége nem rákkeltő. Vannak azonban rákot okozó variánsai is.[21] Ezek közül a HPV 16-os és 18-as változatok együtt a méhnyakrákok több mint 71%-át, a 45-ös és 31-es változatokat is hozzászámítva több mint 81%-át okozzák. A kórfolyamat létrejöttét bizonyos kockázati tényezők megléte előmozdítja. (A vírus a férfiakat is megfertőzi, de betegséget nem okoz. Viszont a fertőzött férfiakról a kórokozó ráterjedhet női szexuális partnerükre/partnereikre.[20]) A fertőzés a partnerek között oda-vissza terjedhet („ping-pong”-fertőzés). (A vírust elektronmikroszkóposan már 1949-ben megfigyelték, DNS-ét 1963-ban azonosították. Csak 1983-ban mutatta ki Harald zur Hausen német tudós méhnyakrákos szövetben (ezért a munkájáért 2008-ban Orvosi-fiziológiai Nobel-díjat kapott). Ezután fejlesztették ki a vírusfertőzés elleni védelmet szolgáló oltóanyagokat (vakcina).[8] A vírus nem csak méhnyakrákot, de szájüregi rákokat, végbélrákot és bőrelváltozásokat (szemölcsök) is okozhat.[22][23]

      A humán papillomavírus (HPV) terjedése

      A vírus[24] emberről emberre alapvetően nemi úton terjed. Ehhez nem feltétlenül szükséges a tényleges szexuális aktus, hanem az aktus nélküli intim együttlét során, az egyéb módon történő testi érintkezés is elegendő lehet. Ebből következik, hogy az aktív nemi életet folytató nők mintegy 80%–a valamelyik életszakaszában megfertőződik a vírus valamelyik típusával. Emiatt a gumióvszer használata sem jelent teljes védelmet, bár van kockázatcsökkentő hatása. Egy közlés szerint az ondóban lévő prosztaglandin elősegíti a méhdagantok kifejlődését, ezért a kondom használata bizonyos védelmet nyújthat a nőknek.[25][26] A fertőzést követően a folyamat további lefolyása már nagy mértékben a fertőzést okozó vírus típusától és az egyén immunrendszerének állapotától függ. Az immunológiai védekezésnek köszönhető, hogy a vírus – az esetek többségében – bizonyos idő után eltűnik a szervezetből. (Nemi betegségeknél fordul elő, hogy a nemi partner kezelésének elmaradásakor, a kezelt beteget visszafertőzheti kezeletlen partnere, ez a ping-pong fertőzés. Az ilyen betegségek fennállása esetén javasolt mind a férfit, mind a nőt kezelni a fenti fertőzési mechanizmus elkerüléséhez.)

      Módosító tényezők

      Kockázati tényezők

      Ezek a következők:[27]

    • A HPV rákkeltő variánsának tartós jelenléte a szervezetben (legalább 6–12 hónapon keresztül)
    • Genetikai tényezők (a jelenlegi álláspont szerint nagyon kis mértékben)
    • Dohányzás[28][29]
  • Az immunrendszer csökkent működése
  • Szájon át szedett fogamzásgátlók folyamatos, tartós – öt évet meghaladó – használata
  • Többszöri terhesség
  • Korán kezdett aktív szexuális élet[30]
  • A testhigiénia elhanyagolása
  • Nemi élettel terjedő betegségek[31]
  • A férfi szexuális partner(ek) HPV-fertőzöttsége
  • A szexuális partnerek gyakori váltogatása

Az Amerikai Rákellenes Társaság[32] a méhnyakrák kockázati tényezőinek az alábbi listáját adja meg: (HPV) fertőzés, dohányzás, HIV-vírus fertőzés, chlamydiafertőzés, stressz és stresszel kapcsolatos rendellenességek, hormonális fogamzásgátlás, ismételt terhesség, hormonkészítmény szedése, dietilsztilbösztrol és méhnyakrákos családi előzmények. A fiatal korban kezdett szexuális élet és első terhesség szintén a kockázati tényezőkhöz tartozik, aminek kockázati hatását fokozza a korán megkezdett szájon át szedhető fogamzásgátlók használata.[30] A korán kezdett szexuális élet és a korai terhesség főleg a fejlődő országokban fokozza a méhnyakrák kockázatát.[30] Lehetséges genetika kockázat kapcsolódik a HLA-B7-hez.[33] Semmiféle határozott bizonyíték nem támasztja alá azt a feltételezést, hogy a férfi partner körülmetélése csökkentené a méhnyakrák kockázatát, bár néhány kutató szerint epidemiológiailag nyilvánvaló, hogy a körülmetélésen átesett férfiak kevésbé hajlamosak a HPV-fertőzésre. Ugyanakkor az alacsony kockázattal járó szexuális viselkedésű férfiaknál, akik női partnerükkel monogám szexuális életet élnek, a körülmetélés nem okoz eltérést a méhnyakrák kockázatban.[34] A dohányfüstből származó karcinogén anyagok számos ráktípus, közöttük a méhnyakrák kockázatát is növelik. A dohányzó nők mintegy kétszeres valószínűséggel betegszenek meg méhnyakrákban, a nemdohányzókhoz viszonyítva.[28]

Védő hatású tényezők

Táplálkozás

Gyümölcsök és zöldségek

A magas gyümölcs- és zöldségfogyasztás 54%-kal csökkentette a HPV jelenlét tartósságát.[35]

A-vitamin

Vannak arra utaló – nem túl meggyőző – adatok, hogy a retinol nagyfokú hiánya hajlamosít a méhnyakhám diszpláziájára[12] a HPV-vírus fertőzés hiányában is. Egy kis létszámú (500 fő körüli) csoporton végzett vizsgálatban, amelyet egy szűk etnikai csoporton végeztek (nevezetesen Új-Mexikóban élő amerikai őslakosokon), meghatározták a vérszérumban lévő mikrotápanyagok szintjét abban az összefüggésben, hogy kockázati tényezőkként szerepelhetnek-e a méhnyakhám diszpláziákban.[12] A szérum retinol szint szerinti eloszlás alsó kvartilisában növekedett volt a hámon belüli (cervicalis intraepitéliális) neoplázia (CIN) kockázata, mint a felső kvartilisekbe tartozó nőknél.[36] Ugyanakkor az egész populációnál kimutatható volt a normálisnál alacsonyabb szérum retinol szint, ami hiányra utalt. A szérum retinol szint vizsgálata egy jól táplált populációnál kiderítette, hogy az alsó 20% retinol szintje állt közel az újmexikói csoportnál mért legmagasabb szérum retinol szintjéhez.[36]

C-vitamin

A típus-specifikus, tartós HPV-fertőzés alacsonyabb volt azoknál a nőknél akik a C-vitamin fogyasztás mennyiségét tekintve az eloszlás felső kvartilisába tartoztak, azokhoz képest, akik ennek az eloszlásnak az alsó kvartilisába tartoztak.[37][38]

E-vitamin

A HPV jelenlétének megszűnéséhez szükséges időtartam szignifikánsan rövidebb volt a legmagasabb szérum tokoferol szintet mutató nőknél, azokkal összehasonlítva, akiknél a legalacsonyabb volt ez az érték. Az ezzel kapcsolatos szignifikáns trendek azonban csak a 120 napnál rövidebb tartós fertőzöttségek (≤120 nap) esetében jelentkeztek. A 120 napnál hosszabb (>120 nap) fertőzöttségek esetében a vírusmentessé válás nem mutatott szignifikáns összefüggést a vérben keringő tokoferol szintjével. Ezeknek a vizsgálatoknak az eredményei alátámasztották azt, hogy összefüggés van a mikrotápanyagok és a véletlen fertőzéssel a méhnyakba bekerült rákkeltő HPV-vírusok kiürülése/eliminálása között.[39] Statisztikailag alacsonyabb alfa-tokoferol szintet figyeltek meg a HPV pozitív[39] méhnyaki intraepitéliális neopláziát mutató nők esetében. A diszplázia kockázata négyszer nagyobb volt, ha a tokoferol szintje 7,95 mumol/l-nél alacsonyabb volt.[40]

Karotinoidok

Egy onkogén HPV vírus fertőzés felderítésének valószínűsége szignifikánsan magasabb megnövekedett glikopén szint esetén.[41] A HPV tartós jelenlétének kockázata 56%-kal volt alacsonyabb azoknál a nőknél, akiknél a plazma likopén szintje a legmagasabb volt, szemben a legalacsonyabb likopén plazmakoncentrációval bíró csoporttal. Ezek az adatok arra utalnak, hogy a zöldségfogyasztás és a keringő likopén védő hatású lehet a HPV tartós jelenlétével szemben.[35][37][38]

Életkor

Világviszonylatban a 15–45 év közötti nők körében a méhnyakrák a második helyen áll, előfordulási gyakoriságát tekintve (azaz nem az idős korban halmozódik az előfordulás!).[42]

Genetika

A genetikai tényezők szerepét a méhnyakrák kialakulása szempontjából elhanyagolhatónak tartják. Arra viszont vannak adatok, hogy a HLA-B7 és a HLA-DQ8 fehérjék szintézisét kódoló gének bizonyos populációkban növelték a méhnyakrák kockázatát.[33]

Terápia

A gyógyulás[43] esélyeit alapjában az határozza meg, hogy a betegség felfedezése melyik fokozatban (stádiumban) történik. Ha az elváltozás még a hámon belül van, a teljes gyógyulás egyszerű műtéti beavatkozással, az érintett szövetrész kúp alakú kimetszésével (konizációval)[1][11][44] elérhető. Ha már tovább terjedt, csak bonyolultabb műtéti eljárásokkal, sugárkezeléssel[45] és sejtoszlást gátló szerekkel[43][46] kombinálva hozhatnak esetleges eredményt. Bizonyos súlyossági fokozatokon túl a gyógyulás már reménytelen, a beteg élettartamát a nagyon súlyos és kiterjedt (heroikus) műtéti beavatkozások, az intenzív sugárkezelés és a sejtoszlást gátló gyógyszerek kiterjedt alkalmazása is csak meghosszabbítani tudja. Ugyanakkor ezek kellemetlen mellékhatásokat is okoznak, fontos a fájdalomcsillapítás.[47] A kezelés módját a kezelőorvos más szakorvosokkal konzultálva határozza meg.

A méhnyakrák gyógyításában alkalmazott fő eljárások súlyossági fokozatok (stádiumok) szerint

  • 1-A1 stádium fiatal nőknél – konizáció éles határral. Többgyermekes nők – műtéti úton történő méheltávolítás (hiszterektómia)[1].
  • 1-A2 stádium. A nyirokcsomók eltávolítása a hasüreg megnyitásával (laparoszkópia) + a méhnyak sebészeti eltávolítása (trechelektómia) + sugárterápia.
  • 1B & 2A stádium. 1. Wertheim-féle méheltávolítás[48] a hasfal műtéti felmetszésével, laparotomiával a hasüreg felől, . 2. Schauta szerinti,[49] hüvelyen keresztüli (vaginális) méheltávolítás + hasüreg tükrözéses (laparoszkópiás) nyirokcsomó-eltávolítás.[50]
  • 2B, 3, 4 stádium. Kemoterápia (sejtoszlást gátló gyógyszerek adagolása).

Kórjóslat (prognózis)

Erre vonatkozóan az előző részek már tartalmaznak néhány alapvető szempontot. A korai stádiumban felismert elváltozás lényegében teljes mértékben gyógyítható. A későbbi stádiumokat elért konkrét, egyedi eseteteknél a gyógymódot a szakorvosok az alapbetegség előrehaladottsága mellett, egyéb szempontok figyelembevételével – életkor, általános fizikális állapot, más betegségek fennállása, a beteg személyisége, családi körülményei stb. – tudják meghatározni.[51]

 

Megelőzés

HPV védőoltás

A megfelelő vakcinákkal[52][53][54][55][56] történő védőoltások (mesterséges aktív immunitás) jelentik a leghatásosabb megelőzést. A védőoltásokból ma 2 és 4 komponensűek vannak forgalomban. Beadásuk három részletben történik (az első és a harmadik adag beadása között 6 hónapnak kell eltelnie). Főleg a 4 komponensűek nem csupán négyfajta, hanem bizonyos keresztreakciók útján, többféle vírustípus ellen is védettséget nyújtanak. A védőoltás beadásának optimális időpontja az aktív szexuális élet megkezdése előtti időszakra esik. A fentebb kifejtettek alapján a fiúk oltása is indokolt lehet.

Oltásra javasolt főbb csoportok az aktív nemi életet élő korosztályokban

Az alábbi ajánlások csak tájékoztató jellegűek, a konkrét esetekben mindig az orvossal való konzultációra van szükség.[53]

  • Aktív szexuális életet élő nőknél a védőoltás alkalmazásának egyetlen feltétele az egy éven belül készült negatív sejttani (méhnyak szűrési) lelet.
  • A védőoltás minden aktív szexuális életet élő nőnek ajánlott, mivel ki van téve a rákkeltő HPV-vírussal történő fertőzés és újrafertőződés veszélyének. A rákkeltő HPV-fertőzés tartóssá válásának valószínűsége a szervezetben az életkor előrehaladtával nő.
  • A leghatékonyabb védelmet az oltás és a rendszeres szűrővizsgálatok együttes alkalmazása jelenti.
  • Az előzőleg HPV-fertőzésen átesett nőknél – ha nincs is aktuálisan jelen a fertőzés, indokolt a védőoltás, hiszen az ilyen állapot a fertőzéssel szembeni fokozott fogékonyságot jelezhet.
  • Azok a nők is kaphatnak védőoltást, akiknél korábban in situ carcinómát igazoltak, ha az oltás időpontjában sejttanilag igazoltan negatívak.[57]

Kockázati tényezők elkerülése

A megelőzés egyéb formáit – értelemszerűen – a fentebb felsorolt kockázati tényezők lehetőség szerinti elkerülése jelenti.

Szűrővizsgálatok

Mivel a korai hatásos védőoltásokból a veszélyeztetett női népesség nagy része nem részesülhetett (bár előbbiek azt mutatják, hogy később is vannak lehetőségek), a kórkép pedig a beteg által észlelhetetlenül, tünet- és panaszmentesen alakul ki, a nőgyógyászati szűrővizsgálatoknak igen nagy a jelentősége.[7] [58][59] A szűrővizsgálatokkal emellett más, műtétileg jól korrigálható nőgyógyászati elváltozások is felismerhetők.

A méhnyakrák szűréskor végzett vizsgálatok

A nőgyógyász a feltárt hüvelyen keresztül a méhszájat egy erre szolgáló optikai eszköz (kolposzkóp) segítségével megtekinti az esetleges elváltozások észlelésére, majd a méhszájból kenetet készít, amelyet Papanicolaou-szerint megfestve sejttanilag (citológia) vizsgálnak [60] Az eljárás a szokásos rutin nőgyógyászati[1] vizsgálatok kellemetlenségein kívül fájdalmat nem okoz. Esetleges rendellenesség fennállása esetén a nőgyógyász további vizsgálatokat, illetve kezeléseket javasol. HPV-vizsgálatra akkor kerül sor, ha ezt két egymást követő sejttani lelet indokolttá teszi, vagy a páciens maga kéri. Magyarországon 2003 óta van államilag szervezett, a 25–65 éves korosztályra kiterjedő ingyenes, három évenkénti szűrés, emellett minden nőgyógyászati vizsgálat egyben szűrés is (ami térítés ellenében ezen kívül is kérhető). Az átlagos részvételi arány ennek ellenére csak 37%-os. A magánrendelésen végzett vizsgálatok térítéskötelesek. A média manapság rengeteg információval szolgál a méhnyakrákról, mindez azonban nem helyettesíti a páciensét jól ismerő orvos személyre szóló tanácsait.

Epidemiológia

Világszerte a méhnyakrák[62] a tizenkettedik leggyakoribb ráktípus,[63] és a női halálozási arányt tekintve az ötödik a rák okozta elhalálozások között. Évente 100 000 nőből 16 betegszik meg, akik közül kilencnél halálos kimenetelű.[64] A méhnyakrákos megbetegedések megközelítőleg 80%-a a fejlődő országokban fordul elő. Becslések szerint 2008-ban a világon 473 000 méhnyakrákos eset volt, a méhnyakrákban elhaltak évi száma pedig 253 500 fő volt.[65]

Hazánkban:[66]

  • A szűrésen való 37%-os részvételi arány alacsonynak mondható, bár kétségtelenül nem teljesen indokolatlan a nők nőgyógyászati vizsgálatokkal szembeni averziója.[66] (Végül is intim szférát érintő és elég kellemetlen vizsgálatról van szó, amihez az optimális feltételek nem mindenütt adottak.)
  • Hozzávetőleges adatok szerint a világon 500 000, Magyarországon 1000–1500 új eset van évente (a közölt adatok elég eltérőek).[6]
  • A méhnyakrák okozta évenkénti halálozások száma Magyarországon mintegy 500 főre tehető.[6]

Társadalmi és kulturális tényezők

A nők ismeretei sajnos még a fejlett országokban is szerénynek mondhatóak a méhnyakrákot illetően. Egy amerikai felmérés szerint a nőknek csak 40%-a hallott a HPV vírusfertőzésről, és csak 20% tudott annak a méhnyakrákkal való kapcsolatáról.[67] Az előbbi hazai adatok sem utalnak jobb helyzetre, bár az idézett magyar források azt mutatják, hogy igen intenzív felvilágosító munka folyik.

A betegség leírás a wikipédia 2012.08.23-én elérhető állapotát tükrözi. A lap idézett szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a wikipédia felhasználási feltételeket. Az orvoshop.hu Zrt. nem vállal felelősséget a szöveg pontosságáért és teljességéért.


Orvosok, akikhez panaszával fordulhat