• Orvos kereső
« összes orvos

Szakterület: öngyilkosság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az öngyilkosság (orvosi nevén: suicidium) az a szándékos cselekmény, amelynek célja és végeredménye a cselekvő saját életének kioltása.

Az öngyilkosság nem betegség, hanem cselekmény, amihez mentális zavarok, régebb óta fennálló kezeletlen problémák, külső körülmények, vagy frissen bekövetkezett, az egyén korábbi életét (értékrendjét) súlyosan megrendítő események, krízisek járulnak hozzá. A pszichológia szerint nincs öngyilkosságra immunis személy.

Az öngyilkosok több mint kétharmada depressziós. A depresszív állapotot tartós búskomorság, elesettség, szomorúság, apátia, halálvágy jellemzi. Sok elkövetőre jellemző lehet más deviancia, például alkoholizmus, drogfüggőség.

Az öngyilkosságok túlnyomórészt lelki válságból, krízisből adódnak, ritkábban bizonyos közösségekben, szektákban, kultúrákban rituális okból is elkövethetik. Nem tartozik szorosan az öngyilkossághoz a társadalmi, kulturális, vagy egyéb kényszer hatására elkövetett önpusztítás, például a szeppuku, vagy Seneca Nero parancsára elkövetett, ill. Szókratész szintén félig-meddig kényszerű öngyilkossága; vagy egy az egyéni életnél magasabb rendűnek tartott cél elérése érdekében végzett önfeláldozó cselekedet, mint Dugovics Titusz tette.

Hazánkban az öngyilkossági kísérletet nem bünteti a törvény, csak az öngyilkosságban közreműködést (értsd: más öngyilkosságában való közreműködést), 5 évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni a Büntető törvénykönyv.

Megelőzés, kezelés

Egyes felmérések szerint az öngyilkossági kísérletek száma a befejezett cselekményeknek mintegy hatszorosára becsülhető. Az öngyilkossági kísérletek jelentős része ún. segélykiáltás (cry for help), azaz jelzés a környezet felé, csoportok, a telefonos lelkisegély-szolgálat és internetes segélyszolgálat, az egyházi tevékenység, a médiában megjelenő felvilágosító cikkek elterjedése, rendkívüli jelentőséggel bírnak. Aki lelki zavarok, depresszió jeleit észleli magán, időben szakszerű kezelést kaphat, és ez akár létfontosságú is lehet.

Bár az öngyilkosság hátterében általában áll valamilyen mentális zavar, számos öngyilkosság veszélyére utaló jel felismeréséhez nincs szükség szakorvosra. A halálvágy megfogalmazása, akár szimbolikusan (zuhanás vágya, hosszú alvás, messzire utazás), akár konkrétan kimondva; gyógyszerek, mérgek gyűjtögetése, személyes tárgyak elajándékozása, esetleg fegyver beszerzése az élet kioltására való szándék közvetett jelei. Az ilyen tevékenységekre és kommunikációs kísérletekre érkező reakciók jelentősen befolyásolják az érintett személy lelkiállapotát, és így szándékait.

Az öngyilkosságot fontolgató személyisége bizonyos változásokat mutat. Érzelmi beszűkültség, az emberi kapcsolattartás szegényessége vagy hiánya, a saját értékrendbe és életszemléletbe vetett hit jelentős csökkenése figyelhető meg. Ezek a tünetek depresszióra utalnak, mely betegségben az öngyilkosságot elkövetők körülbelül kétharmada szenved. Jellemző a Kézdi Balázs által "negatív kódként" emlegetett kommunikáció, a tagadások megnövekedett aránya, illetve az "én" gyakori kiemelése a beszéd közben. Különböző betegségek is komoly kockázati tényezőt jelentenek, például skizofrénia, drog- és alkoholfüggőség, evészavarok, különféle személyiségzavarok.

Az orvostudomány mai gyakorlatában e mentális betegség kezelése gyógyszerek, illetve különféle pszichoterápiás eljárások formájában történik.

Öngyilkosság veszélyét növelő kockázati tényezők[1]

  • 55 év feletti életkor
  • Férfi neműség
  • Fájdalmas vagy rokkantsággal járó betegség
  • Egyedüllét, magány
  • Tartozás vagy nincstelenség, munkanélküliség
  • Gyász
  • Megalázottság vagy szégyenérzet
  • Depresszió, főleg pszichózissal vagy szorongással párosulva
  • A szomorúság megmaradása a depresszió egyéb tüneteinek elmúlta után is
  • Kábítószerezés és/vagy alkoholizmus
  • Korábbi öngyilkossági kísérletek
  • Családban elkövetett öngyilkosság
  • Családban elszenvedett fizikai vagy nemi erőszak
  • Előtte elkövetett erőszaktevés vagy gyilkosság

Az öngyilkosságról hazai viszonylatban

Az öngyilkossági ráta Magyarországon igen magas (százezer lakosra 25 fő jut), a teljes lakosságra nézve kb. 2500 fő évente, naponta kb. 7 ember követ el befejezett öngyilkosságot, ez 2005-ben világviszonylatban a hatodik legmagasabb arány,[2] és az EU-átlagot (17 fő/százezer lakos) is meghaladja.

Hazánkban az öngyilkosságok száma 1988 óta folyamatosan csökken, azonban a serdülőkorban elkövetett öngyilkosságok aránya stagnál, míg a serdülőkori öngyilkossági kísérletek aránya növekszik. A rendszerváltás több lehetőséget teremtett egyrészt a lelki egészség javítására, a kezelésekre és a megelőzésre ("szabadabb élet", lelkisegély-szolgálatok, mentálhigiénés központok, a pszichológia előtérbe kerülése), másrészt más deviáns viselkedések megvalósítása felé, elsősorban ezek járultak hozzá a javuló statisztikákhoz.

Statisztikák

Dinamika

Hazánkban rendszeres adatszolgáltatás 1900 óta létezik. Eszerint az első növekedési hullám 1932-ig (35,1) tart, majd csökken egészen 1942-ig (24,1). A háború befejezéséig ismét növekszik, majd 1956-ig (19,4) csökkenés figyelhető meg, a század legalacsonyabb arányaival. Ezután folyamatos növekedés látható, a század legmagasabb értéke 1983-ban 45,3.[3] 1988 óta folyamatos csökkenést regisztráltak.

Struktúra

  • Nemek, életkor és családi állapot szerint

Az öngyilkosok körülbelül 70%-a férfi. Jellemző, hogy számuk az évek szerint nagyobb kilengéseket mutat, mint a nőké, továbbá a nők esetében lassabb, de stabilabb csökkenés figyelhető meg, így 1994-re mindössze 24,8% volt a nők aránya. Egy hipotézis szerint a férfiak tette inkább magyarázható külső, aktuális változásokkal, a nőké pedig mélyebb, kulturális vagy tradicionális értékek alakulásával.

14 éves kor alatt 1:100 000 a befejezett öngyilkosságok aránya, míg 14-19 éves kor között 10:100 000 az arány, az öngyilkosság miatt bekövetkező halálozás a korosztály esetében a második-harmadik halálok hazánkban. A fiúk ebben az életkorban négyszer gyakrabban követnek el öngyilkosságot, mint ellenkező nemű társaik, azonban a lányok esetében több a szuicid kísérlet. A család és a kortárscsoport öngyilkosságot, mint megoldási módot elfogadó jelenléte mellett a média szerepe is jelentős a serdülőkori szuicidiumok bekövetkezésében, a favorizált „sztárok” mintanyújtó hatása az elkövetés módszerét is befolyásolja. Serdülőkorban előfordulnak csoportos, kiterjesztett öngyilkosságok is, melyek valamely deviáns szubkultúrához kapcsolódva rituális jellegűek is lehetnek, általában valamilyen pszichopatológiai kórkép áll a hátterükben.

Az életkor előrehaladtával növekszik az öngyilkosság gyakorisága. A férfiaknál 45-54 éves és 65 év feletti korcsoportban, míg a nőknél elsősorban 65 év felett figyelhető meg.

Nemtől függetlenül a házasok követnek el legritkábban öngyilkosságot, és az özvegyek illetve az elváltak a leggyakrabban. Ezek a különbségek markánsabbak a férfiaknál.

  • Módszer szerint

Hazai sajátosság az önakasztás gyakorisága, jóllehet a férfiaknál ennél is többen választják a mérgezést. Az 1995-ös Demográfiai Évkönyv adatai szerint hazánkban az elkövetők 62,3%-a önakasztás, 20,9%-a mérgezés, 6,3%-a magasból leugrás, 2,6%-a lőfegyver vagy robbanás, 2,3%-a vízbefulladás, 1,9% vágóeszköz, 1,2% áramütés miatt vesztette életét.

Vallási megítélése

A vallás fontos szerepet játszik az életbevágó döntés meghozatalában. Általában igaz, hogy a katolikusok és a mohamedánok sokkal kisebb valószínűséggel követnek el öngyilkosságot, mint a protestánsok és az ateisták.

A kereszténység az emberi életet Istentől való ajándéknak tartja. A katolikus egyház Katekizmusa az öngyilkosságról így tanít: "Az öngyilkosság ellenkezik az emberi lénynek azzal a természetes törekvésével, hogy megőrizze és továbbadja az életet. Súlyosan ellenkezik a helyes önszeretettel is. Ugyanakkor sérti a felebaráti szeretetet is, mert jogtalanul megszakítja a szolidaritás kapcsolatát a családi, nemzeti és emberi közösségekkel, melyekkel szemben kötelességeink vannak. Az öngyilkosság ellenkezik az élő Isten szeretetével. /…/ Súlyos pszichés zavarok, a megpróbáltatástól, szenvedéstől vagy kínzástól való súlyos szorongás vagy félelem csökkenthetik az öngyilkos erkölcsi felelősségét. Nem kell elveszítenünk a reményt az öngyilkosok örök üdvösségének kérdésében. Isten olyan utakon, melyeket csak Ő ismer, alkalmat adhat nekik az üdvösséges bűnbánatra. Az Egyház imádkozik azokért, akik öngyilkosságot követtek el."

A betegség leírás a wikipédia 2012.08.23-én elérhető állapotát tükrözi. A lap idézett szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a wikipédia felhasználási feltételeket. Az orvoshop.hu Zrt. nem vállal felelősséget a szöveg pontosságáért és teljességéért.


Orvosok, akikhez panaszával fordulhat