• Orvos kereső
« összes orvos

Szakterület: pikkelysömör

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A pikkelysömör (psoriasis) egy bőrbetegség, ami a bőrt, körmöket, ízületeket, nagyon ritkán a nyálkahártyákat érinti. Krónikus, kiújulásra hajlamos betegség, elterjedtsége Magyarországon 2% körül van. Kialakulásában veleszületett hajlam és környezeti, „provokáló” faktorok is szerepet játszanak. Nem fertőző betegség. Jelenleg véglegesen nem gyógyítható, de többnyire tünetmentesíthető.

Kialakulás

A betegség genetikus jellegű, a psoriasisra hajlamosító génnek eddig 7 fajtáját azonosították. Az örökletes betegség megjelenéséhez egy kiváltó faktor is szükséges. Ez a faktor lehet külső vagy belső: vagyis lehet dohányzás és/vagy elhízás, és lehet stressz is; ha ezek együttes értéke elér egy bizonyos küszöböt, akkor jelenik meg a pikkelyes bőrelváltozás.

Tünetek

A legfeltűnőbb tünetek testi jellegűek, azonban a modern orvostudomány arra is figyelmet fordít, hogy számos lelki betegség is összefüggésben áll a psoriasisszal. Fontos hangsúlyozni, hogy a betegség nem fertőző és a beteg környezetére egyáltalán nem veszélyes, azonban ez a társadalomban nem tudatosult. Ez negatívan érintheti a betegeket, továbbá a munka- és párválasztásban is kellemetlenségekkel szembesülhetnek. A testi tünetek legfeltűnőbb jellemzője, hogy a pikkelyes bőr egy könnyed mozdulattal eltávolítható, bármely súrlódáskor leválhat, ilyenkor alóla egy apró nyílt seb tűnik fel. A súlyosabb fázisokban átterjedhetnek a panaszok az ízületekre, de a belső szervek épségben maradnak, azokra nincs hatással. Enyhe esetnek számít, ha valakinek csak a tenyerén vannak foltok, súlyosnak, ha az egész testét pikkelysömör borítja, kifejezetten kóros esetekben gennyes elváltozások is feltűnhetnek.

Gyógymód

Tökéletes gyógyszer egyelőre nincs, a betegséget nem lehet teljesen kiiktatni, csak tünetmentessé tenni. A bőrgyógyász a társbetegségeket és az egyéb tényezőket (nem, életkor, betegség súlyossága stb.) figyelembe véve választja ki a legmegfelelőbb kezelést, ha nagy baj van, akkor szóba kerülhet a biológiai terápia, ami egy nagyobb volumenű, hatásos injekciókúrát jelent. Ezt csak szakorvos írhatja fel abban az esetben, ha más már nem használ.

Egyik, de legnehezebben megvalósítható gyógymódja az étkezési szokás megváltoztatása. Például a tejtermékekre érzékeny pikkelysömör betegeknél a tej és sajt kiiktatása az étrendből tünetmentessé teheti a pikkelysömörös egyént. Mivel ez a beteg saját akaratán, és nem a kezelőorvoson utasításain múlik, továbbá a szervezet időben elnyújtott válasza miatt türelmet igényel, ezért az itt elért javulások nem közismertek. Az étkezési szokás (pl. a reggeli kakaóivás elhagyása) megváltoztatása más betegségek esetében is a tünetek megszűnéséhez vezet. Erre az ősi betegségre igaz a Kosz szigetén élt Hippokratész tanácsa: "Ételedben keresd a gyógyulásod".

A Pallas szövege

A pikkelysömör (Psoriasis vulgaris), igen elterjedt, makacs és a legtöbbször nehezen vagy egyáltalában nem gyógyítható, de azért egészben véve jóindulatú bőrbetegség, amely a bőr különböző helyein és különböző nagyságban fellépő, különböző alakú, élesen határolt, a bőr felszíne felé kevéssé kiemelkedő, lapos beszürődményekből áll, amelyek erősen fénylő, gyöngyház fényű, szürkésfehér színű felhámlemezektől, pikkelyektől vannak fedve, amely lemezek rendes körülmények között maguktól nagy tömegekben válnak le, de különben is könnyen lekaparhatók, és ilyenkor az alatta levő lobos beszürődmény mint egy vörös, több apró pontocskákból vérző felület látható. A betegség (l. Bőrbetegségek mellékletén 6. ábra) rendesen kis veres foltokkal kezdődik, amelyek kezdetben az ujj nyomása alatt elhalványodnak, és csakhamar a jellegzetes korpásodást, lepikkelyezést mutatják, P. punctata; ezen elsődleges kivirágzások azután perifer irányban folyton nagyobbodnak, amidőn az egyes folt egy csepphez lesz hasonló, P. guttata; ha még nagyobb lesz, egy pénzdarab alakját veszi fel, P. nummularis. Több ilyen szomszédos folt összeolvadása által karéjos, lebenyes alakok jönnek létre, P. figurata, gyrata; ha a betegség igen nagy fokot ér el, az egész bőrfelületet elfoglalhatja, P. diffusa és universalis, amidőn az egész köztakaróból alig marad egy pár ép hely vissza. A foltokra nézve mindig jellegzetes a perifer növekvés, valamint, hogy a nagyobb foltok, ha egy bizonyos kiterjedést elértek, a középen visszafejlődnek; ilyenkor sokszor gyűrüalaku kivirágzások keletkeznek, P. annulata. A P. rendesen már a gyermekkorban kezdődik, néha azonban később lép fel. Kedvenc fellépési helye a végtagok feszítő oldala, a hajzatos fejbőr és a keresztcsont, különösen pedig a könyök és a térdkalács tája; a betegség rendesen itt kezdődik, és ha nagyobb foku P.-nál a kezelés által a többi kivirágzásokat el is tüntetjük, a könyökön és térden rendesen maradnak vissza egyes plakkok, amelyek minden kezeléssel dacolnak.

A gyógykezelésnek igen nagy szerepe van a P.-nál. A kezelés kétféle, helybeli és általános, amelyek közül az első a fontosabb, megjegyezvén, hogy igazán radikális helybeli kezelés legkönnyebben csak kórházban, v. valamely gyógyintézetben, és csak nehezebben vihető keresztül otthon. A helybeli kezelés két részből áll. Az első a korpák és epidermismasszák eltávolítása és a bőrnek fellágyítása, hogy azután a második rész, t. i. a gyógyszereknek direkt a megbetegedett helyekre való alkalmazása, teljesen hatásos lehessen Általános szabály a helybeli gyógykezelés megkezdésénél, hogy egy éppen kitörésben levő psoriasist nagyon izgató szerekkel nem szabad kezelni addig, míg nem látjuk, hogy az megállapodott, különben súlyosabb erupciókat okozhatunk. Az epidermismasszák és pikkelyek fellágyítása és eltávolítására a legalkalmasabbak a fürdők (esetleg kén, kátrány, szóda vagy Vlemikx-oldat hozzáadásával); a fürdőben a beteg magát szappannal és kefével jól ledörzsöli vagy ledörzsölteti, fürdő után esetleg pokrócokba lesz göngyölve, hogy megizzadjon és salicil-kenőccsel bekenve, ami az epidermist felduzzasztja, meglágyítja és a pikkelyek eltávolodását elősegíti. Ha ezen kezelést pár napig folytattuk és az egyes plakkokról a pikkelyeket elegendőképp eltávolítottuk, ami azoknak élénk piros színe által árulja el magát, akkor jő a gyógykezelés második része. A legkitűnőbb szer a krizarobin, amelyet legcélszerűbb 10% kenőcs alakjában az egész testre (a fej és kezek kivételével) jól bedörzsölünk naponta egy-kétszer, miközben a beteg ágyban marad. Ezen kezelést addig folytatjuk, mig a megbetegedett helyek, amelyek a kezelés első idejében a különben ibolyaszínűre festett köztakarón mint világos foltok mutatkoznak, szintén ugyanolyan színűek lesznek, mint a többi bőr. Az arcra, a hajzatos fejbőrre és kezekre legjobb precipitat kenőcsöt alkalmazni. A kriz robinon kívül a kátrány, a pyrogallus és a naftal is igen jó szerek, de az előbbit egyik sem közelíti meg, másrészt meg alkalmazásuk, különösen a két utóbbié, nagyobb bőrfelületre mindig csak nagy óvatossággal történhet. A belső szerek közül legtöbbet ér az arzén, bár megjegyezzük, hogy a belső szerelés egymagában nem elégséges a P. kezelésére. Újabban a jódkáliumot nagy adagban ajánlják, amelynek hatása azonban még nincsen minden oldalról bebizonyítva.

A betegség leírás a wikipédia 2012.08.23-én elérhető állapotát tükrözi. A lap idézett szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a wikipédia felhasználási feltételeket. Az orvoshop.hu Zrt. nem vállal felelősséget a szöveg pontosságáért és teljességéért.


Orvosok, akikhez panaszával fordulhat