• Orvos kereső
« összes orvos

Szakterület: prosztatarák

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A prosztatarák a prosztata (dülmirigy) rosszindulatú daganatos megbetegedése.[1][2][3] A férfiak halálozási statisztikájában előkelő helyet foglal el, az 50 év feletti életkorban a gyakorisága növekszik, elérheti a 10 százalékot, megközelítőleg a 75. életévre kulminál. Ebben nyilván szerepe van a megelőzés, illetve a korai diagnosztika hiányosságainak, ami egyrészt a férfiak többségének abból a nem szerencsés tulajdonságából fakad, hogy idegenkednek a – sajnos kissé kellemetlen – szűrővizsgálattól. Emellett a prosztata anatómiai elhelyezkedése miatt elég nehezen hozzáférhető más vizsgálati eljárások alkalmazásához, mint a legegyszerűbb és legbiztosabb végbélen keresztüli kitapintáshoz, emellett a tünetek is elég későn jelentkeznek.[4][5]

Okai

Alapvetően genetikai, azaz örökletes tényezőkre (DNS-állomány) vezethető vissza. Erre utal a családokon belüli halmozott előfordulás is. A genetikai hiba az 1-es kromoszómán lokalizálódik vagy a 10-es kromoszóma súlyos rendellenességére, a rövid vagy hosszú karok hiányára vezethető vissza, de más kromoszómák rendellenességeit is észlelték. Ez a kórkép jellegében és súlyosságában is kifejezésre jut. Bizonyított a FOXO3 gén szerepe is.[6] Az utóbbi időben egyre több gén esetében merül fel a gyanú, hogy abnormális működésük, vagy mutációjuk szerepet játszik különböző ráktípusok, így a prosztatarák kifejlődésében is.[7] Mint általában minden genetikailag meghatározott tulajdonság vagy betegség kialakulásához az örökletes tényezők mellett a külső környezetből származó hatások szükségesek. Az, hogy ilyen esetekben milyen mértékben játszanak szerepet az örökletes tényezők, és milyen mértékben a környezeti hatások, a két tényező egymáshoz viszonyított relatív erősségétől függ. Erős genetikai meghatározottságú betegségeknél az állapot lényegében a környezeti tényezőktől függetlenül is kialakul, míg fordítva, erős külső hatások lényegében mindenkinél tudnak kóros állapotot, így pl. rosszindulatú tumort okozni. Az esetek többsége a két szélsőség között van. A prosztatarák esetében ismert, hogy előfordulási gyakoriságuk bizonyos ipari (vegyi) ártalmaknak kitett férfiaknál (akkumulátorgyártó vagy -újrahasznosító üzemekben, szárazelemgyárakban, gumigyárban dolgozóknál) nagyobb. Ezekben az esetekben a fő tényezőnek a kadmium-kitettséget tartják. De szerepe van a túlzottan fehérjedús táplálkozásnak, az A és D-vitaminhiánynak és természetesen az életkornak is. A férfi nemi hormonok, a jelen álláspont szerint, nem okozói a prosztataráknak, bár hiányuk esetén (pl. eunuchokban) a daganat nem fordul elő[1], valamint ezek a hormonok elősegítik a már kialakult tumor gyorsabb fejlődését és terjedését.[8]

Típusa

Az esetek messze döntő többségében a prosztata fő mirigyeinek[9] állományból kiinduló mirigyes daganat (adenocarcinoma). A simaizomból vagy a kötőszövetes állományból kiinduló daganatok (sarcoma) előfordulási gyakorisága elenyésző.[1]

Megelőzés

A genetikai háttér miatt a lehetőségek korlátozottak. Lényegében a – fentiekben említett – kockázatot jelentő körülmények kerüléséből áll. Ennek fokozott a jelentősége azoknál a férfiaknál, akiknél a családi halmozódás előzményként kimutatható.[8] A szűrővizsgálatok jelentősége a még gyógyítható stádiumok felismerésében alapvető!

Szűrővizsgálat

A leghatásosabb eljárás a prosztata végbélen keresztüli tapintása (lásd a mellékelt ábrát is) (sajnos ez az oka a szűrővizsgálattól való idegenkedésnek is). Holott kis felkészültséggel és némi odafigyeléssel és tapintattal ez az alapellátás minden szintén nagyobb kellemetlenség okozása nélkül is elvégezhető. (Különösen problémás ez az orvosnőknek, mert a magyar férfiak alapból prűdebbek, mint a nők. Nagyon jól mutatja ezt az, hogy méhnyakrák szűrésekkel annak rossz kimenetelét milyen mértékben sikerült visszaszorítani, míg ez elég kevéssé haladt előre a prosztatarák esetében.) A szűrővizsgálat persze nem jelent teljes megelőzést, de felderíthet sok egyéb prosztata rendellenességet és rákot megelőző állapotot. Legfontosabb, hogy ilyen módon a betegség már olyan korai stádiumban diagnosztizálható, amikor még komoly esély van arra, hogy megfelelő gyógymódot alkalmazva teljes gyógyulás érhető el. A prosztatarák vérvizsgálattal is kimutatható, mivel abban egy Prosztata Specifikus Antigén (PSA)[10] jelenhet meg. A probléma ezzel éppen az, hogy megjelenése nem biztos, mintegy 20-25 százalékban a biztos esetekben is negatív az eredmény, így a módszer szűrővizsgálatokra lényegében alkalmatlan. Természetesen a diagnózis megerősítéséhez, a teljes kivizsgáláshoz ez sem mellőzhető.

Panaszok és tünetek

A panaszok sokszor csak bizonytalan, nehezen meghatározható jellegűek: gyakori vizelési inger, vizelés közben tapasztalható kellemetlen érzés. Néha szexuális zavarok, vagy pedig a sperma minőségének változása, esetleg véres színezete miatt fordul a páciens orvoshoz. Nagyobb daganatok esetén jellegzetesebbek, feltűnőbbek a tünetek. Ezek elsősorban a nehezített vizelésben nyilvánulhatnak meg. Éjszakai gyakori vizeletürítés alakul ki, a vizelet nehezen indul, lassabban és gyengébb sugárban ürül, a vizelés végén csepegés tapasztalható. A betegnek általában olyan érzése van, mintha nem tudná hólyagját teljesen kiüríteni, ami ez valóban így is van. A hólyagban vizeletpangás lép fel, amely felülfertőződéshez, a panaszok erősödéséhez, fájdalmas, égő, véres vizeletürítéshez vezethet. A fertőzés gyakran lázzal jár, nagyon súlyos esetben akár vesegyulladás, veseelégtelenség is kialakulhat. Amennyiben a daganat a prosztatát körülvevő szervekre is ráterjedt, állandó, tompa gáttáji és ágyéki fájdalom léphet fel.

A vizsgálati leletek közül a legegyszerűbb, tapintásos vizsgálatkor porc-kemény prosztataállomány, vagy abban porc-kemény göbök tapinthatók. A biztos diagnózis érdekében gyanú esetén valamennyi rendelkezésre álló diagnosztikus lehetőséget, így a radiológiai, ultrahangos, laboratóriumi, szövetminta-vételi (biopszia) stb. eljárásokat igénybe kell venni.

Gyógyítás/Kezelés

Alapvetően megegyezik a rosszindulatú daganatok általános gyógyeljárásival.[11] Azaz legfontosabb a daganat sürgős műtéti eltávolítása. Ennek korszerű módja a Da Vinci sebészeti robot alkalmazása.[12] Ehhez járulnak a korszerű kiegészítő terápiák: sugárkezelés, sejtburjánzást gátló gyógyszerek (citosztatikumok), hormonkezelés, stb. Idejében felismert daganat esetében ezek az eljárások együttesen viszonylag jó gyógyulási kilátásokkal járnak. Az esetek természetesen mindig egyéni elbírálást igényelnek.[13] Sajnos későn felismert daganatoknál - mivel a műtét már nem jöhet szóba a daganat környezetéhez kapaszkodása miatt, és ekkorra általában már áttétek is képződtek - a gyógyítás lehetőségei igen korlátozottak. Ilyenkor már inkább csak a betegség előrehaladásának sebessége csökkenthető, (citosztatikumok, sugárkezelés segítségével) valamint a beteg általános állapotának karbantartása, megfelelő ápolás, a panaszok enyhítése és a fájdalomcsillapítás jönnek szóba.

Epidemiológia

Az Egyesült Államokban évente 186 000 új esetet diagnosztizálnak, és 28 000 haláleset következik be prosztatarák következtében. Az Egyesült Királyságban 35 000 új beteget diagnosztizálnak évente, az évenkénti halálozás 10 000. Mindkét államban a második vezető halálok a férfiak között. (Az európai és hazai adatokról a cikk elején esett szó.) Világszerte 220 000 férfi halálát okozza évente. Fejlett országokban a nagyobb gyakoriság a hosszabb átlagéletkorral, a magasabb húsfogyasztással és valószínűleg a hatékonyabb diagnosztikával függ össze. A 80 év fölötti férfiak 80%-ánál fejlődik ki, de lassan növekvő és lényegében ártalmatlan formában. Ilyenkor a kezelés már szükségtelen, sőt inkább ártalmas lehet.[15]

Kórjóslat, prognózis

A daganat stádiumától függ. A korán felismert daganatok műtéti eltávolítással és a szükségesnek ítélt járulékos kezelésekkel teljes mértékben gyógyítható. A gyógyulás kilátásai viszont rohamosan csökkennek a diagnózis és a beavatkozás elhúzódásával.

Jegyzetek

  1. ^ a b c "Prosztatarák" (magyar nyelven)
  2. Romics Imre. „"A prosztatarák"” (magyar nyelven). Hippocrates IV (5).
  3. "Dülmirigyrák" (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2011. október 9.)
  4. "Prosztatacarcinoma". (Hozzáférés: 2011. október 9.)
  5. Kónya Judit. „"Prosztatarák - Kik a veszélyeztetettek?"”. WEBBeteg. Hozzáférés ideje: 2011. október 9.
  6. Kwong Y Tsang and James L Gulley (2011.). „"Highlights on FOXO3 and tumor-associated dendritic cells in prostate cancer"”. Asian Journal of Andrology 13, 657–658. o. DOI:10.1038/aja.2011.78.
  7. Tahirah, Alam N. - Michael, O'Hare J. - István, Laczkó - Alex, Freeman - Farah, Al-Beidh - John, Masters R. - David, Hudson L. (2004.). „"Differential expression of CD44 during human prostate epithelial cell differentiation".”. J. Histochemistry and Cytochemistry 52 (8), 1083-1090. o.
  8. ^ a b "A prosztatarák kialakulásában szerepet játszó kockázati tényezők"
  9. István, Laczkó - David, Hudson L. - Alex, Freeman - Mark, Feneley R. - John, Masters R. (2005.). „"Comparison of the zones of the human prostate with the seminal vesicle: morphology, immunohistochemistry, and cell kinetics"” (angol nyelven). The Prostate 62, 260-266. o.
  10. Urológiai Klinika 1082 Budapest VIII.. „"cikkek"”
  11. "Prosztatacc" (magyar nyelven)
  12. "DaVinci sebészet" (angol nyelven)
  13. (2006.) „"Previous bladder outlet surgery does not affect medium-term outcomes after laparascopic radical prostatectomy."” (angol nyelven). J. Compilation BJU International 99, 399- 402. o.
  14. WHO Disease and injury country estimates. World Health Organization, 2009. (Hozzáférés: 2009. november 11.)
  15. "ProsztataCC" (magyar nyelven)
A betegség leírás a wikipédia 2012.08.23-én elérhető állapotát tükrözi. A lap idézett szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a wikipédia felhasználási feltételeket. Az orvoshop.hu Zrt. nem vállal felelősséget a szöveg pontosságáért és teljességéért.


Orvosok, akikhez panaszával fordulhat