• Orvos kereső
« összes orvos

Szakterület: szifilisz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A szifilisz (syphilis, lues), más néven vérbaj a legjelentősebb, idült lefolyású, fertőző nemi betegség. Az elnevezés Girolamo Fracastoro (1478-1553) veronai orvostól származik, aki Syphilus pásztor szenvedéseiről költeményt írt. Régi illetve népies elnevezései még a bujakór és a franc (ez utóbbi a francia betegségből).

Kórokozója a Treponema pallidum nevű spirochaeta baktérium.

A korábbi feltételezések szerint Kolumbusz hozhatta be Európába, de egy 2008-as szegedi lelet nyomán kiderült, hogy már a 15. század közepén is létezett Magyarországon.

Kórlefolyás

A betegség közvetlen kontaktussal szexuális úton (rendszerint a bőr és a nyálkahártyák sérülésein át), transzplacentárisan, illetve vérrel terjedhet. Ez alapján megkülönböztethetünk szerzett (syphilis acquisita) és kongenitális, veleszületett szifiliszt (syphilis connatalis).

Szerzett szifilisz

A fertőzés lefolyásának 6 szakaszát különböztethetjük meg:

Lappangás

Ez egy átlag 3 hetet felölelő időintervallum (10-90 nap). Ebben a szakban a spirochaeták nyálkahártyákon (genitális, orális, anális) keresztül jutnak be a szervezetbe, a behatolási kapuban szaporodnak. A kórokozó a szervezetben vér útján terjed.

Elsődleges szifilisz

Ez egy 2-6 hetet magábafoglaló időszak. A behatolási kapunak megfelelően kialakul az elsődleges góc, amely kezdetben egy körülírt, élénk vörös, porctapintatú beszűrődésnek felel meg. Később ezen a területen megjelenik a szifiliszes fekély. Ez egy kemény alapú papula, melyeknek közepe kifekélyesedik, szélei kiemelkednek. Szövettanilag mononukleáris beszűrődés, makrofágok, limfociták jelenléte jellemzi. A fekély nem fájdalmas, lokalizációja az esetek többségében nőknél a méhnyak, férfiaknál a glans penis, de ritkán azonban extragenitálisan is megtalálható. Átmérője néhány cm lehet. Ebben a stádiumban a treponemák a szifiliszes fekély váladékából mutathatók ki. A korokozók korán eljutnak a környéki nyirokcsomókba, ezért a lágyéki és kismedencei nyirokcsomók megduzzadnak, de fájdalmatlanok, és nem kapaszkodnak össze.

Tünetmentes időszak

2-24 hét közti időszak. A fekély spontán gyógyul, kezelés hiányában is, helyén jellegzetes kis csillag alakú heg marad vissza. Ezzel egyidőben a nyirokcsomó duzzanatok is nyomtalanul eltűnnek. Megfelelő és eredményes kezelés esetén a a betegség további szakaszaira jellemző elváltozások elmaradnak, de ellenkező esetben a treponemák a szövetekben szaporodnak tovább, és a folyamat automatikusan átmegy a következő stádiumba.

Másodlagos szifilisz

2-6 hét közötti időintervallum. Ekkorra a szervezet már túlérzékennyé vált a kórokozóval szemben, így bekövetkezik a folyamat generalizálódása. Erre a szakaszra jellemző a kiterjedt bőr- és nyálkahártya elváltozások kialakulása, lép-, máj- és általános nyirokcsomó megnagyobbodás, csonthártya- és ízületi gyulladás. Testszerte a bőrön kb. 5 mm átmérőjű, különböző küllemű kiütések (exantémák) jelennek meg. A nyálkhahártyákon is hasonló kiütések (enantémák) figyelhetők meg. Mind a bőr, mind pedig a nyálkahártya elváltozásai nagy számban tartalmaznak spirochétát, ezért a nedvező papulák fertőzés forrását képezhetik.

Más, ritkábban jelentkező tünetek: fejfájás, láz, anorexia, gyomorbélrendszeri tünetek, hepatitis, veseérintettség, látóideg gyulladása.

Az elváltozások fokozatosan visszafejlődnek.

Latens szifilisz

A fertőzés után kb. egy évvel kezdődik, egy hosszabb tünetmentes periódus. Két szakaszra tagolható: korai és késői latens periódusra. A latens szifilisz késői szakaszában a beteg nem fertőző, de a transzplacentáris terjedés ilyenkor is bekövetkezhet.

A tünetmentesség 3-30 évig tarthat.

Késői, harmadlagos szifilisz

Ritkán alakul ki, főként a szív-érrendszert (80-85%) és a központi idegrendszert (5-10%) érinti. A betegek nem fertőzőek.

Késői típusú immunkárosodás következtében a szervezetben megjelennek a vérbaj fajlagos elváltozásai, a gummák. Ezek a szervezetben bárhol előfordulhatnak (bőrön, csontokon, májon, heréken). A gumma változó nagyságú, borsószemnyi-tyúktojásnyi képződmény, kezdetben tömött, később tapintása gumiszerűen rugalmas lesz (innen az elnevezése) és körülötte heges-kötőszövetes tok alakul ki, amely élesen elhatárolja a környezetétől. Idővel a gumma közepén elhalás támad, ami nem hajlamos elfolyósodásra.

A gumma általában kötőszövetes átalakulásra, hegesedésre, zsugorodásra hajlamos, de ha a felszín közelében képződik (bőrben, nyálkahártyában), gyakran kifekélyesedhet. Heges gyógyulások után a szervekben durva behúzódások, az üreges szervekben pedig szűkületek alakulnak ki.

Szervi elváltozások a harmadlagos szifilisz időszakában

Leggyakoribb a szív és érrendszer elváltozása: aorta aneurysma, aorta insufficiencia, koszorúerek szájadékának szűkülete. A szívizomban néha apró gummák képződnek.

A tüdőben intersticiális gyulladás, majd fibrózis támad. Gummák is előfordulnak, elsősorban a jobb tüdő alsó lebenyében.

Májban gyakoriak a gummák, amelyek hegesen zsugorodva a májat lebenyezetté teszik.

A csontokban szintén gyakori a gumma. A csontszövet burjánzását eredményezheti, aminek következtében a külső felszínen és a velőüregben csontfelrakódást látunk.

Az idegrendszer szintjén agyhártyahegesedést és liquorkeringési zavarokat okozhat, illetve az agy homlok- és halántéklebenyének a sorvadását eredményezheti. A gerincvelő burkaiban kialakuló gyulladás a hátsó gerincvelői gyököket leszorítja, ami a felszálló érző pályák degenerációját okozza. Ez súlyos érzészavarokhoz és ataxiához vezet, a kórkép neve tabes dorsalis.

Kongenitális szifilisz

A veleszületett szifilisz a transzplacentáris (vagy diaplacentáris) terjedés következménye. Az anya szifilisze esetén a transzplacentáris fertőzés abortuszhoz, a magzat elhalásához vagy halvaszületéshez vezet. A magzatok 60-70%-a a méhen belül elpusztul.

Más esetekben a betegség csak évek múltán nyilvánul meg, ilyenkor a harmadlagos szifiliszre jellemző elváltozások alakulnak ki.

Korai formájára jellemzőek a hólyagos kiütések, gummák, idegrendszeri károsodás tünetei, veseérintettség, fogak fejlődési rendellenességei.

Késői forma esetén az idegrendszeri károsodás (progresszív paralízis), csontok fejlődési rendellenességei, halláskárosodás, ízületi gyulladás jellemző.

Megelőzés

A szifilisz profilaxisára nincs oltóanyag.

A szifilisz megelőzése nem specifikus profilaktikus módszerek alkalmazásával lehetséges. A szexuális úton való terjedés megakadályozására a barrier technikák alkalmazása, míg a kongenitális szifilisz megelőzésére a terhes nők szűrése, fertőzött terhes nők kezelése javasolt.

Gyógyítása

A szifilisz penicillinnel és más antibiotikumokkal kezelhető. A szájon át való kezelés statisztikailag nagyon rossz hatásfokú más eljárásokhoz képest, mivel a betegek hajlamosak félbehagyni a gyógyszerszedést. A legrégibb és ma is a leghatásosabb módszer a mindkét farpofába adott prokain benzil-penicillin injekció. (A két injekcióra azért van szükség, mert egy adagban túl fájdalmas lenne, még a hozzáadott prokain érzéstelenítő ellenére is.)

A másik kezelés néhány hosszan tartó hatású azitromicin tabletta felügyelet melletti beszedése. Ez az eljárás azonban hamar elavulhat, mivel megjelentek a szifilisz azitromicinrezisztens törzsei, amelyek 2004-ben már a San Franciscó-i szifiliszfertőzések 56%-áért voltak felelősek. Más eljárások azonban kevésbé hatásosak, mivel napi több tabletta szedését írják elő a betegnek.

Ha nincs kezelve, a szifilisznek súlyos következményei lehetnek, például idegrendszeri, szív- és az agykárosodások, elmebetegség. A kezeletlen szifilisz halálos is lehet.

A betegség leírás a wikipédia 2012.08.27-én elérhető állapotát tükrözi. A lap idézett szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a wikipédia felhasználási feltételeket. Az orvoshop.hu Zrt. nem vállal felelősséget a szöveg pontosságáért és teljességéért.


Orvosok, akikhez panaszával fordulhat